HÁBORÚ.
HÁBORÚ. Az izráeliták számára a háborúnak vallásos jelentősége volt. Gyakran a papok is elkísérték a sereget a harcba, amelyet vallásos szertartásokkal kezdtek el (1Sám 7,8–10; 13,9), miután szent jövendölés által megtudakolták Isten akaratát (Bír 20,18kk; 1Sám 14,37). Harsonák és trombiták hangja szólította hadba az egész ország harcképes férfiait (Bír 3,27); fegyverek voltak: parittya, lándzsa, hajítódárda, íj és nyílvessző, kard, faltörő kos; a hadviseléshez tartozott az ostromon kívül a les vetés (Józs 8,3kk.), látszat támadás (Bír 20,20kk.), oldalba támadás (2Sám 5,22–25), meglepetésszerű támadás (Józs 11,1kk.), rohamcsapat támadása (1Krón 14,9), rablóhadjárat (2Sám 3,22) és fosztogatás a saját ellátás biztosítására (2Sám 23,10–12); olykor a háború egyetlen csatával eldőlt és befejeződött (1Kir 11,15); a hadifoglyokat eladták rabszolgának vagy megölték (5Móz 20,16–18; Ám 1,6.9), a zsákmányból minden résztvevő egyenlő arányban osztozott (1Sám 30,24–25).
