RÉGÉSZET (ARCHEOLÓGIA).
RÉGÉSZET (ARCHEOLÓGIA). Letűnt idők fennmaradt emlékeit kutatja, ősrégi városok kiásásával és a talált maradványok vizsgálatával. Megfejti az ősi feliratokat, kiértékeli a nyelvet, irodalmat, művészetet, építésmódot, a fennmaradt emlékeket, az elmúlt idők emberének teljesítményeit és az élet egyéb megnyilvánulásit. A bibliai régészet Palesztinával foglalkozik, továbbá azokkal az országokkal, amelyekkel Izráel és a korai keresztyénség érintkezésbe került. A modern régészet Napóleon egyiptomi hadjáratával kezdődött, kíséretéhez számos tudós tartozott azzal a céllal, hogy Egyiptom régi építészeti emlékeit feltárják (1798); továbbá Edward Robinson Palesztinában végzett munkájával (1838 és 1852). A patriarchák korának kutatása szempontjából igen nagy jelentőségű volt a Mari-táblák, a Nazu-táblák, a Tell-el-Amarna-táblák és a Ras-samrai-i feliratok megtalálása. A legújabb időkben a bibliatudományok szempontjából nagy fontosságú a »Holt-tengeri tekercsek« felfedezése és a qumrami ásatás. A régészet lényeges segítséget nyújt ahhoz, hogy a Bibliát jobban megérthessük, a Bibliával kapcsolatos kritikai kérdéseket megfelelően megvitathassuk és hogy az akkori világról és embereiről minél pontosabb képet alkothassunk.
