alleluja
alleluja (héb. hallelújáh ’áldott legyen Jahve’; ® hallel): liturgikus felkiáltás (Tób 13,2), főképpen az ún. ~-zsoltárok elején v. végén (pl. Zsolt 106; 111; 113; 116–117; 135; 146; 150). Nagyon régi liturgikus kiegészítés (vö. a LXX és a Vg. különféle szöveghagyományaival); eredetileg a kántor, a pap v. a leviták énekelték, a nép ismételte (válaszos énekként?); először a 106,48-ba épült bele, miután a későbbi doxológiát hozzácsatolták. – az ÚSz-ben (csak Jel 19,1–6) mennyei örömének a nagy kéjnő elítélése után.
