Azarja
Azarja Azariás (héb. ’Jahve segített’): ósz-i személynév. – 1. Júda királya, Amacja és Jecholja fia (ur. Kr. e. 781–740). Másik nevén Uzija. Izr.-ben vele egyidejűleg Joás, II. Jerobeám, Zekarja, Sallum és Menachem uralkodott (2Kir 15,1–7; 2Krón 26). A 2Kir kiemeli az Úrhoz és az Úr törv.-eihez való hűségét, ezenkívül csak azt említi meg, hogy leprás volt, ezért fiának, Jotámnak kellett helyette, ill. mellette uralkodnia. A 2Krón a filiszteusok, az arabok és az ammoniták elleni szerencsés háborúiról, jeruzsálemi és egyéb építkezéseiről és arról is beszámol, hogy a földművelést föllendítette (26,5–15); lepráját azzal magyarázza, hogy illatáldozatot akart bemutatni, amit csak a papoknak lett volna szabad (26,16–21). – 2. A három ifjú egyike (Hananja, ~, Misael), akiket Dániellel együtt Nebukadnezár szolgálatára választottak ki. Később Bábel egyik tartományának kormányzója lett (Dán 1,3–7; 2,17.49; 3,12–30; 1Mak 2,59). Dán 3,25 szerint a kemencében a lángok között ő nyitotta ajkát imára (3,26–45). Ez az ima eredetileg népi siratóének lehetett, sem formailag sem tartalmilag nem illik ~ ajkára. Babiloni neve Abednegó volt. – 3. ~ként mutatkozott be Ráfael angyal Tóbiáséknak (Tób 5,13).
