fátyol
fátyol: 1. A Ter 12,14 kk.; 24,15 kk.; 26,7 stb. alapján föltehető, hogy Izr.-ben a nők általában ~ nélkül jártak. Ahol az ÓSz-ben a nők ~áról van szó (Iz 47,2: Babilon szűzi leánya, vesd le fátyladat; Én 4,1.3; 6,7: menyasszony) a Ter 24,65-höz hasonlóan (Ráchel Izsákot megpillantva elfátyolozta arcát) kell érteni: a jegyesség idején a nőnek el kellett a férfi elől takarnia az arcát. Azt, hogy az utcanők ~t viseltek, helytelenül teszik fel a 38,14 kk. alapján; csak Támár akarta magát fölismerhetetlenné tenni Júda előtt. A jövendőmondók fátylaira = lepleire (Ez 13,18.21) még nincs kellő magyarázat. Az, hogy elfátyolozták magukat, Izr.-ben vsz. később vált szokássá; de nem jellegzetesen iszlám jelenség, hiszen az ókori K-en is dívott (már a Kr. e. 2. évezred 2. feléből kimutatható; vö. a középasszír törvények 40. §-ával). Hogy Pál azt kívánta-e, hogy az asszonyok ~t viseljenek az istentiszteleten (vö. 1Kor 11,4–6), az vita tárgya. – 2. Amikor Mózes Jahvét látta, v. Jahve nevében Izr. fiaival beszélt, majd visszatért a hétköznapi életbe, befödte arcát, annyira ragyogott (Kiv 34,29–35: a „szarvak” Mózes fején félreértésen alapszanak); nem egészen világos, mit akar ez a részlet jelenteni. 2Kor 3,7–18: Pál a Kiv idézett részletéből kiindulva egyfelől annak bemutatására törekedett, hogy az ap.-ok tanítása felülmúlja az ÓSz-et (ez csak egy bizonyos időre szólt, aztán idejét múlta; vö. 2Kor 3,13 és 3,11), másfelől Izr. fiainak szemükre akarta vetni megátalkodottságukat. Ha ui. Mózes beszél hozzájuk (= az ÓSz-et felolvassák), akkor még mindig ott van a ~ köztük és Isten (kinyilatkoztatásának) fényessége között, mert nem fogják fel, hogy az ÓSz mulandó, ideigvaló. Pál azért érvelhet így, mert (a Kiv 34 ezt nem teszi) abban látja az arc elfátyolozásának rendeltetését, hogy a kinyilatkoztatás befejeződését elfödje.
