filiszteusok
filiszteusok (héb. peleset, pelistim; asszír palast, pilist; gör. filisztieim, palaisztinoi; lat. philisthiim, philisthini, philisthaei, palaestini): I. A ~ név egyetlen eddig ismert nyelvhez sem kapcsolható. Sokszor próbálták azonosítani a pelazgok és peleták (2Sám 8,18) nevével, de egyik sem helytálló. Palesztina a ~ról kapta nevét. – II. Történetük. Először III. Ramszesz fáraó uralkodásának elején (Kr. e. 1180 k.) bukkantak föl. A fáraó a szárazföldön birodalma szír tartományának É-i határánál, a tengeren pedig a Nílus torkolatánál legyőzte őket. A velük szövetséges népcsoportokkal egyetemben városokat kaptak – vsz. egyiptomi kolóniaként – Palesztina partvidékén: Gáza, Askelon, Asdod, Ekron és Gát. Az egyiptomiak szívesen elnézték É és K felé terjeszkedésüket. A bírák korának végére (Sámuel) sikerült visszaszorítaniuk az izr.-kat, és Sault is legyőzték, aki ellenük fordult (1Sám 4,1–12; 10,5; 13; 14,1–31.46; 17; 28; 31). Hatalmukat megtörve csak Dávid tudta eredeti helyükre visszaszorítani őket (2Sám 5,17–25; 8,1; 21,15–22); az, hogy adófizetői lettek, nem bizonyos. Az asszír föliratok először III. Adadnerari (ur Kr. e. 810–782) idejében említik őket. Júdával, Izr.-lel és a szír államokkal részt vettek az asszír birodalom elleni harcokban (III. Tiglat-Pilleszer, II. Szárgon, Szancherib, Azarhaddon), és ezért a Kr. e. 8. sz. vége felé önállóságuk elvesztésével bűnhődtek. Területük asszír tartomány lett, majd rövid ideig Egyiptom uralma alá került, azután bekebelezte az újbabilóniai és a perzsa birodalom. Kr. e. 333: Nagy Sándor ostrom alá vette Gázát. Később a Ptolemaioszok és a Szeleukidák versengtek a ~ virágzó kereskedővárosaiért. Korán hellén hatás alá kerültek; a Makkabeusok idején zsidóellenesek voltak (1Mak 3,41; 5,68). A Kr. e. 1. sz.-ban róm. uralom alá kerültek, de még a bizánci birodalom végéig fönnmaradtak. – III. Kultúrájuk. A ~ eredeti műveltségéről keveset tudunk. Az egyiptomi ábrázolásban (III. Ramszesz harcai) bőrmellényt, rövid kötényt, hosszú, egyenes kardot v. tőrt, egy v. két lándzsát és kerek pajzsot viseltek; a hajukat fölfelé fésülték és egy szalaggal fogták össze, úgyhogy tollkoronára hasonlított (filiszteus tollsisak). Vitorlásaikat madárfejekkel díszítették. Harci szekereikben, a fönnmaradt néhány példányból kikövetkeztethetően hettita és É-szír mintára általában 3 harcos foglalt helyet. A málhát ökör vontatta kétkerekű kordén szállították. Hogy ® Gólját fegyverzetét jellegzetesnek lehet-e tekinteni (1Sám 17,5–7), az kétséges; inkább egy szír fejedelem fölszerelésére emlékeztet (erősen felnagyítva, eltúlozva). A ~ letelepedésük után gyorsan átvették az őshonos kánaániak műveltségét. Kérdéses, hogy a part menti városokban előállított ún. filiszteus kerámiához, amely a mükénei kerámia egy oldalhajtása, volt-e közük a ~nak, akiknek felbukkanásával időbelileg épp egybeesett e kerámia megjelenése. Az előkelő halottaknak ember alakú agyagszarkofágban való eltemetése nem filiszteus, hanem Egyiptomból átvett kánaáni szokás volt. A Kr. e. 10. sz.-ban a ~ kezében volt a vas monopóliuma Palesztinában (13,19–22). Az ÓSz-ben hangsúlyozzák, hogy körülmetéletlenek voltak. Eredeti nyelvükről igen keveset tudunk, így meg sem lehet közelebbről határozni. A ~ nem szemita nevei látszólag kisázsiai eredetre mutatnak, de a beolvadás folyamán hamarosan elvesztették jellegüket. Minden bizonnyal filiszteus a ~ fejedelmének rangjára utaló seranim, szó, amely csak a héb.-ben maradt fönn többes számban, de a gör. türannosz szóval (kisázsiai jövevényszó) hangtani okokból nem egyeztethető. A ~ föltehetően hamar átvették a kánaániak nyelvét. A Kr. e. 6–5. sz.-ból fönnmaradt egy kereskedelmi szerződés Asdodból arám nyelven. A forrásokban a ~ istenei mind szemiták: ® Baal-Zebub (Ekron: 2Kir 1,2.3.6.16), ® Dágon (Asdod: 1Sám 5,2–5.7; vö. Bír 16,23; 1Krón 10,10). Marna (Asdod) ® Astarte (Asdod?: 1Sám 31,10). – A ~ az ún. tengeri népek második hullámához tartoztak. Kiindulópontjaik közül az ÓSz ® Kaftort (Ám 9,7) említi, amely Kréta (v. Kappadókia?) lehetett. Közbülső állomásként Kisázsia DK-i részével számolhatunk; eredetüket ma nem lehet biztonsággal megállapítani. Elképzelhető, hogy a Duna középső térségéből kiinduló égei-tengeri megmozdulás hatására nyomultak előre.
49. Az ún. filiszteus kerámia példái
50. Filiszteus szarkofágtető Bet-Seánból. Kr. e. 12. sz.
