haggada
haggada, arámos változatban aggada (a higgid szóból): szorosan véve ’kijelentés’, az, amit az Írás mond, tágabb értelemben a zsidó hagyományból mindaz, ami nem vallási törv. (® halacha). Valójában a ~ teol.-i ® szentírás-magyarázat, és így az erkölcstant is felöleli, sőt a halacha teol.-i magvára és hátterére is kiterjed. Tárgya az életnek és a hitnek minden területe. A ~ kora minden irodalmi eszközét (monda, hasonlat, szavak egybecsengése, diatribe stb.) felhasználja, bőven merít a környező világ irodalmi anyagából, de megfelelően átformálva mindent a közlendő teol.-i tartalom szolgálatába állít. Módszertani szempontból a ~ rendszerint az Írásból indul ki, ezt alkalmazza az adott életkörülményekre, majd visszatér az Írás szövegéhez, mégpedig egy teol.-i csattanó formájában. A ~ az Írás általános közléseit tört.-i keretbe foglalja: az üdvösség tört.-ének egy adott helyzetéhez kapcsolja. Gyakran alkalmazza a hermeneutika bizonyos szabályait (Eliezer rabbi 32 szabálya), de ezek csak formai eszközül szolgálnak a teol.-i tartalom kifejtéséhez. A furcsa kifejezésmód gyakran elfödi a tartalom mélységét. A ~ lényege szerint kerügmatikus exegézis és így szemben áll a történelmietlen allegorizálással. – A ~ csírájában már az ÓSz-ben is föllelhető, sőt szerkesztése módjában is: a teol.-i szempontoknak megfelelően kerültek egymás mellé a különféle hagyományok; a misztikus anyag tört.-i keretbe került; az általános események teol.-i értelmezést kaptak; a nevekhez magyarázatot fűztek (vö. pl. Ter 2,23; 3,20; 4,1; 11,9). Később a zsinagógai prédikáció lett a ~ fő alkalmazási területe. Virágkorát a rabbik idején (Kr. u. 1–5. sz.) érte el, különösen Palesztinában; Kr. u. 1000 után csaknem teljesen kihalt. Ezután már csak a nyomaival találkozunk (pl. a hasszidista elbeszélésekben). Eredetileg csak szájhagyomány révén terjedt, de később folytatásos v. válogatott magyarázatok formájában leírták (® Midrás), ill. gyűjteményekbe foglalták őket. A ® Targumokban is föllelhetők a ~ lecsapódásai.
