Hebron
Hebron (héb. ’szövetségkötés helye’): Kirjat-Arba későbbi neve (Ter 23,2; 35,27; Józs 14,15; 15,13.54; 20,7; 21,11; Bír 1,10; Neh 11,25); régi és fontos városállam a Júdeai-hegyvidék D-i részén, a vízválasztótól Ny-ra. Szám 13,22: 7 évvel Tanisz (Egyiptom) előtt épült (e megjegyzés vonatkozhat a városfal régészetileg igazolt középső bronzkori újraépítésére is). Izr. fiai előtt az ® anakiták lakták (13,22; Józs 11,21 kk.; 14,6–15; 15,13 kk.; Bír 1,15), de a Ter 23; 25,10; 49,32; Szám 13,29 hettitáknak mondja az izr.-k elődeit. Józs 10,3 viszont egy amorita királyt említ (Hoham). Szám 13,22; Józs 15,13 kk.; Bír 1,10: Káleb fiainak lett a birtoka. Nevezetes ~ban egy szentély (® Mamre) és egy sír (® Machpela), amelyhez az ősatyák neve fűződik. Józs 15,54; 20,7: a kalebita birtok Júdáé, sőt fő támaszpontja a jórészt negebita elemekből összetevődő törzsnek, ahol Saul elől Dávid is menedékre lelt (1Sám 30,31), s királynak is itt kiáltották ki (2Sám 2,1–4; 5,1–5). ~ban gyilkolták meg és temették el Abnert, aki Izr. Júdához csatlakozása ügyében egyezkedett Dáviddal (3,27.32); Isbaal fejét is Abner sírboltjában temették el, gyilkosait pedig felakasztották (4,12). Miután Dávid székhelyét Jeruzsálembe helyezte, ~ elvesztette jelentőségét, de Absalom még itt kiáltatta ki magát királynak (15,7.9). Az ország kettészakadása után Rechabeám megerősítette a várost (2Krón 11,5–12). Jeruzsálem pusztulása után az edomiták kezére került. Neh 11,25: a fogság utáni időben Júda fiai közül némelyek ~ban telepedtek le. 1Mak 5,65: Makkabeus Júdás elfoglalta Ézsau fiaitól. A név emlékeztet a ’könyörülő barátjá’-ra, azaz Ábrahámra (vö. Iz 41,8; Jak 2,23). Az ősi ~t régóta az er-Rumedi dombon keresik, el-Haliltól Ny-ra, s az 1964-től folyó ásatások eredményesek. El-Halilban ma is mutogatják a pátriárkák sírját; a muzulmánok féltve őrzött zarándokhelye. ~ vidéke a bibliai korban híres volt szőleiről és boráról. ® Eskol, ® korsópecsét.
77. Hebron környéke
