lepra
lepra, bélpoklosság: I. Az ÓSz-ben szereplő héb. megfelelőt (saraat) általában az ’Istentől megvert’ jelentésű sr tőből szokás levezetni (® betegség). Hogy az ÓSz-ben (és az ÚSz-ben is) valóban arról a betegségről van szó, amelyet ma ~ néven ismerünk, azt többen kétségbe vonják. De feltűnő volna, ha a bőrbetegségek sorából, amelyeket Isten verésének, csapásnak (Szám 12,10; MTörv 28,35; 2Krón 26,20) és tisztátalan dolognak tartottak, az ókori K-en annyira gyakori ~ hiányozna. A héb. megfelelő azonban a ruhafélén megjelenő zöldes v. rózsaszínű foltokra, azaz a penészre (Lev 13,47–59), valamint a házak „leprá”-jára is (14,33–53) kiterjed, amin talán salétromkivirágzást kell érteni. Az ÓSz-ben leprás: Mózes (Kiv 4,6: átmenetileg), Mirjam (Szám 12,9 kk.: mint a hó, úgy ellepte a ~), Naamán (2Kir 5), 4 férfi Szamaria városkapuja előtt (7,3), Uzija (15,5 kk.; vö. 2Krón 26,21–23) és vsz. Jób is. A leprást – mint K-en még napjainkban is – kitaszították (Lev 13,45 kk.; Jób 2,7 kk.). Annak megállapítása, hogy valaki (v. valami) leprás-e, a pap feladata volt (Lev 13,1–44.47–59); a gyógyulást (® gyógyítás) is a papnak kellett megállapítania (14,1–32). A korai zsidóságban a messiási időtől várták ennek a betegségnek a megszűntét. – II. Az ÚSz-ben a gör. ~ ugyanazt a betegséget jelöli, mint az ÓSz-ben a héb. saraat; vö. Mk 1,40 kk.; Lk 4,27; 17,11 kk.; Mt 11,5: Jézus Keresztelő János kérdésére adott felelete; 10,8: a tanítványok küldetése. Gyógyulásról (v. úsz-i szóhasználat szerint tisztulásról) számol be: Mk 1,40–45; Lk 17,11–19; vö. Mk 14,3 (a leprás Simon); 1,44: a tisztulást szintén a pap állapítja meg.
