megújulás
megújulás: Iz 40–66 alapján főleg a zsidó apokaliptika remélte a világ ~át, Isten műveként. Az ÚSz-ben elsősorban Pál leveleiben találkozunk a fogalommal. Róm 12,2: a megkeresztelteknek meg kell újulniuk gondolkodásukban (Ef 4,23: lélekben és érzületben), és el kell jutniuk a hitben való tökéletes engedelmességig, ahogy az a Krisztusba beöltözött új teremtményhez (® új teremtés) illik. Tit 3,5: a keresztség a Szentlélekben való újjászületés és ~ fürdője. 2Kor 4,16: a belső embernek kell megújulnia. Kol 3,10: az új ember állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig; vö. Ef 4,23 kk. Újnak Pál az üdvösség Krisztus által hozott rendjének új valóságát mondja; ez új életre támadást jelent (Róm 6,4) és új lélek birtoklásában áll (7,6; pneuma). Így a keresztények erkölcsi kezdeményező ereje a szentségi ~ban rejlik.
