páncél
páncél, mellvért (héb. sirjon ’a csillogó, a ragyogó’): Izr. seregében a ~ viselete kezdetben az előkelők kiváltsága volt (1Sám 17,38; 1Kir 22,34), később hozzátartozott minden harcos felszereléséhez (2Krón 26,14; Neh 4,10). Az elnevezés fém- v. pikkelyes ~ra utal (1Sám 17,5: a filiszteus harcos, Gólját viselt pikkelyes ~t; a mezopotámiai–szír térségben volt elterjedve, de egészen egyiptomig ismerték). Jób 20,24: itt némely fordításban vas~ szerepel; vö. 39,21; Kiv 28,32; 39,23: bőrmellény; Mk 6,35: ~ing (a Kr. e. 2. sz.-tól a róm.-aknál dívott). Iz 59,17: Jahve ~ gyanánt az igazságot öltötte fel. – Az ÚSz-ben a gör. thórax konkrét értelemben csak egy helyen szerepel (Jel 9,9.17), egyébként csak átvitt, képes értelemben találkozunk vele. Pál Izajáshoz kapcsolódva a hit és a szeretet, ill. az igazság, a megigazulás ~jának felöltéséről szól (1Tesz 5,8; Ef 6,14); az első esetben aktív szerepet tölt be (felkészülés a végső harcra), a másodikban oltalmat nyújt; az efezusiak Isten szellemi fegyverzetét magukra öltve a gonosz nyilak ellen védekeztek.
