rabbi
rabbi (héb. és arám rab ’nagy ember, úr’ szóból ’uram’): az írástudók tiszteletteljes megszólítása. Az ÚSz-ben gyakran lefordítatlanul szerepel (Mt 23,7 kk.; 26,25.49; Mk 9,5; 11,21; 14,45; Jn 1,38.49 stb.), olykor a kürie ’uram’ (Mt 8,2.6.8.25 stb.), a didaszkale, ill. episztata ’mester’ (8,19; 12,38; Lk 5,5; 8,24; 9,33; Jn 1,38 stb.) szóval adják vissza. A rab ünnepélyesebb formái a rabban v. rabbon, s ennek egyes szám első személyű birtokraggal („i”) ellátott változata a rabboni (Mk 10,51; Jn 20,16). Az utóbbiakat gyakran használták Isten megszólítására. A Kr. u. 1. sz. vége felé a rab szó mellett az „i” rag jelentőségét vesztette, és a ~ a törvénytudók címe és megszólítása lett.
