szabeusok
szabeusok: egy régi D-i arab birodalomnak, Sábának a népe. A Ter 10,28; 1Krón 1,22 a D-i arabok ősatyjától, Joktántól származtatja őket; a Ter 10,7; 1Krón 1,9 szerint – az É-i arab Dedánnal együtt – Kus leszármazottai; a Ter 25,3; 1Krón 1,32, ahol a szövegkörnyezet inkább É-Arábiára utal, Joksán utódaiként szerepelteti őket. De egy olyan nép esetében, amely kereskedőként v. más okból annyi felé letelepedett, érthető, hogy hovatartozása, ill. eredete kérdésében következetlenséggel találkozunk. Lehetséges az is, hogy a Ter 10,7; 1Krón 1,9 a D-Arábiára utaló Havila mellett csak variánsként szerepelteti Szebát az etióp területen letelepedett ~ra vonatkoztatva (vö. Iz 43,3; 45,14). A Biblia kereskedő népként ismeri őket, akik tömjént, fűszereket, aranyat és drágaköveket szállítanak (1Kir 10,1–13: Sába királynője; Zsolt 72,15; Iz 60,6; Jer 6,20; Ez 27,22). A Kr. e. 2. évezredben vándorolhattak be ÉNy-Arábiából; a régi D-i arab feliratokon kívül azok a beszámolók számítanak rájuk vonatkozóan a legrégibb megbízható adatoknak, amelyek Salamon kereskedelmi kapcsolatait veszik számba, továbbá 2 adóra kötelezett fejedelmük neve az asszír forrásokban, II. Szargon (Kr. e. 715) és Szancherib (Kr. e. 685) idejéből. A ~ legrégibb feliratai a Kr. e. 11. sz.-ból keltezhetők, talán az ősatyák egy listája is, amelyen néhány uralkodó szerepel, akik az ősidőkben a mukarrib nevet viselték, majd Kr. e. 410 k. királyi címet vettek fel. A Kr. e. 5. sz. elejétől Sábán kívül, amelynek Sirvah (a legrégibb időben) és Marib volt a 2 jelentős városa, más D-i arab birodalmat is ismerünk, amelyek még régebben keletkeztek; ezek: Katabán, fővárosa Timna (v. Tumna), Hadramaut (Ter 10,26: Hacarmavet), fővárosa Sabvat, Auszán, valamint a mineus városszövetség, amelynek Karnávu volt a fővárosa és a tömjén út mentén elterülő Dedán kolónia (2Krón 26,7: meunik, talán É-i mineusok). Kr. e. 400: D-Arábia Sába vezetésével átmenetileg egységes birodalmat alkotott, de később felbomlott. A Kr. e. 2. sz. elején Katabán képviselte a fő hatalmat D-Arábiában, a Kr. e. 1. sz. elejéig, amikor is Hadramaut meghódította. Sába a trónviszályok áldozata lett: felbomlott és Himjar uralma alá került. – Több mint 4000 régi (a Kr. u. 6. sz.-ig) D-i arab felirat maradt ránk; nagyobbrészt vallási jellegű fogadalmi feliratok, de van köztük építkezéssel, földműveléssel, öntözéses gazdálkodással kapcsolatos is, sőt kisebb számban tört.-i tudósítások is akadnak köztük. A feliratok nyelve a D-i óarab szemita nyelvcsalád DNy-i ágához tartozik és nyelvjárásokra (mineus, katabáni, hadramita és szabeus) tagolódik, több grammatikai kategóriában a h és sz váltakozása alapján. A feliratok összegyűjtése mindenekelőtt J. Halévy (1870) és E. Glaser (1882–94) érdeme. Nagyobb ásatásokat Katabán (1948–1950) és Marib (1952) területén végeztek.
