szakáll
szakáll: Izr. fiai a férfi díszének tekintették, és ennek megfelelően hosszú ~t növesztettek. A ~ levágása (2Sám 10,4 kk.; Iz 7,20; Jer 48,37) v. megtépázása (Iz 50,6) megszégyenítésnek számított. Csak a ® gyász, a megalázkodás v. a szégyen jeléül nyírták le (15,2; Jer 41,5) v. takarták el (Ez 24,17; Mik 3,7) a ~ukat, ill. az állukat. Egyébként illatos olajjal kenték (Zsolt 133,2) és művészien fonták a ~t, ahogy asszír ábrázolásokon lehet látni. Tilos volt a ~ végének visszavágása (Lev 19,27; 21,5). A leprásnak le kellett a ~át takarnia (13,45). A férfiak úgy üdvözülték egymást, hogy jobbjukkal megfogták egymás ~át (2Sám 20,9). ® borbély, ® haj.
