szemiták, szemitohamiták
szemiták, szemitohamiták: néhány olyan elő-ázsiai nép összefoglaló neve – a ® népek táblájával összhangban –, amelynek közeli nyelvrokonságát már jó ideje kimutatták. Az elnevezés A. L. Schlözer nyomán (1791) terjedt el. Ám az elő-ázsiai ~ csak az egyik – világosan elkülöníthető és a kutatók által már jól felderített ágát – képviselik egy nagyobb nyelvcsaládnak, amelynek nagyobb tömbje Afrikában telepedett le, és amelyet – szintén a népek táblájával összhangban – összefoglalóan szemitohamitáknak szoktak nevezni. Mindkét elnevezés nyelvészeti szakkifejezés, amely csak nyelvi összetartozásra utal, művelődési és faji rokonságot nem tételez föl. Minthogy Th. Nöldeke a nyelvcsalád zömét Afrikában találta, először itt kereste az őshazát, s nézetéhez azóta többen csatlakoztak. A szemitohamita ősnép számos ága Afrikában telepedett meg (pl. az egyiptomiak a Nílus-deltánál); ugyanakkor az elő-ázsiai ~ különféle hullámokban lezajlott vándorlásaik során Ázsiának Afrika lakott területeihez közel eső részeit foglalták el. Elsőként az akkádok (keleti ~) váltak ki (Kr. e. 3. évezred); velük szemben az összes többi elő-ázsiai ~ az ún. nyugati ~at képviselik; a nyugati ~ a következő 2 évezred folyamán szétváltak: É-on az amoritákra és az arámokra (északnyugati ~), D-en pedig az arabokra, a szabeusokra és az etiópokra (délnyugati ~).
