tell
tell (arab ’domb’): helynévelem (pl. Tell-el-Oreme). Az arab nyelvet beszélő világban a ~ a tört.-e során ugyanazon a helyen többször felépített lakóhely rétegeiből kialakult mesterséges domb, régészeti lelőhely. A vízben szegény vidéken kevés a városépítésre alkalmas hely, ezért ha természeti katasztrófa (földrengés, tűzvész) v. ellenség elpusztított egy várost, a következő nemzedékek ugyanott építették újjá. A korábbi épületeket nem tüntették el, hanem bizonyos szintig lebontották a falakat, majd feltöltötték, és az így nyert térség lett az új város helye. A feltöltés során használati tárgyak, mozaikok, pénzek kerültek a föld alá, s lettek tanúi a város tört.-ének, és a régészeti rétegvizsgálatok révén fontos és pontos adatokat közölnek. Az utóbbi évtizedek nagy felfedezése volt a rétegvizsgálat. Pontosabban annak felismerése, hogy a ~ rétegei tortaszerűen őrzik a múltat: föld – kultúremlékek – föld – kultúremlékek (olykor 8–10 réteg egymás fölött), és a rétegek adatait visszafelé kell olvasni. A legfelső réteg ui. a legfiatalabb, a legalsó a legkorosabb. Ez a felismerés azért volt fontos, mert az óvatlan feltárás során ez a sorrend – ahogy kihányták egy gödörből a földet – a visszájára fordult. – A helységnevekben a ~ a következő változatokban fordul elő: ha több romhalom van egymás mellett: tulul (pl. Tulul-el-Alajik); ha jelentéktelen kis halomról van szó: tulel; ha ebből van több egymás közelében: telelat. Ha a romhalom csak 1–2 réteget rejt magában és esetleg nem is emberek, hanem a szél temette be: hirbet (pl. Hirbet Kumrán). – A ~ héb. megfelelője: tel már a Szentírásban is előfordul. Józs 8,28: Józsue földig égette Ait, és örökre tel-lé, romhalommá tette. Jeremiás arról jövendölt, hogy Jeruzsálem tel-je újjáépül (Jer 30,18). – A ~ egyiptomi megfelelője: kom.
