válólevél
válólevél: Az ősi Izr.-ben – miként Mezopotámiában és Elephantinén – a férjnek jogában állt az asszonynak ~et adni, ha már nem tetszett neki, mert valami taszítót fedezett fel rajta (MTörv 24,1; Iz 50,1; Jer 3,8). ~ birtokában az asszony visszatérhetett a szülői házba és új ® házasságot köthetett, csak az első férje nem vehette el, aki elbocsátotta (MTörv 24,1–4). Először ez a törv. követelte meg az írásba foglalást; hogy az írás pontosan mit tartalmazott, azt nem tudjuk, de vsz. az asszony szabadon bocsátásának egyszerű kijelentése volt (vö. Oz 2,4). Egyébként a törv. a házasságkötés egyenlőtlen feltételeit tükrözi, mert a ® válás a férj kiváltsága volt; ugyanakkor számára is veszteséggel járt, mert a ® jegyajándékot nem tarthatta vissza. A Talmud a ~ tartalmát így fogalmazza meg: „Szabad vagy bármely férfi számára” (Gittin 8b), és megengedi az asszonynak, hogy ~et kérjen, ha a férj impotens (Nedarim 9,12), nem akarja eltartani (Kethuboth 77a) v. rosszul bánik vele (uo. 7,2–5). A Vádi Murabbaatban talált (® Kumrán), papiruszra írt ~ (Mur 19; ® papiruszok) a keltezés után, amely a Kr. u. 111-re utal, tartalmazza az elválás formuláját, az újra férjhezmenetelre való felhatalmazást „bármely zsidó férfihoz”, az átadás aktusát, az anyagi ügyekben való megegyezést, a készséget a ~ újra kiállítására (szükség esetén), végül a férj és 3 tanú aláírását.
