vetés
vetés: Az ÓSz-ben legtöbbször a földműves tevékenysége (Iz 28,25), amely az ® aratás reményét kelti fel (vö. Ter 47,19; Kiv 23,10.16 stb.; Zsolt 126,5 kk.), ha Isten áldást ad (Ter 26,12; Lev 25,20 kk. stb.). Átvitt értelemben is találkozunk vele: aki amit vet (erkölcsi értelemben), azt aratja (Oz 10,12; Jób 4,8; Péld 22,8; Gal 6,7 kk.). Ezen túlmenően az ősegyh.-ban a ~ az Isten szava hirdetésének (Mk 4,13–20) és a kereszténység terjesztésének (Jn 4,36–38) a képe. Pál a feltámadás szemléltetésére is felhasználja (1Kor 15,36–44).
