zsoltár
zsoltár (gör. pszalmosz): 1. egyfajta hárfa (pszaltérion) húrjainak pengetése. – 2. húros hangszerrel kísért ének. A LXX: a gör. pszalmosz a héb. mizmor megfelelője, amely egy húros hangszeren kísért énekre vonatkozik és 57 ~ élén előfordul. Ezért a gyűjtemény (Zsolt, Lk 20,42) minden énekét ~nak nevezték el. Ebben az értelemben a gör. szó a lat.-ba és több más nyelvbe is átkerült. A zsidók a ~okat tehillimnek (’dicsőítő ének’; vö. Zsolt 145,1) v. tefillotnak (’imádság’; vö. 72,20) nevezték. A Bibliában a Zsolt-én kívül is találkozunk ~ral (pl. Kiv 15,1–19; 1Sám 2,1–10; Iz 38,10–20; Jón 2,3–10; Hab 3,2–19).
