Bolond Istók
Bolond Istók2 – kalandos sorsú ifjú, Arany befejezetlen versregényének címadó hőse. Iszákos öreg csősz megesett lánya szülte magára hagyatva, miközben ennek anyja, a vén vak Sára épp halálán volt. Az életerős csecsemő túlélte a részeges Pityeri Erzsók asszony gondoskodását is, és derék cigányok révén ezek orgazdáihoz, egy gyermektelen házaspárhoz került, akik tisztességgel felnevelték. A debreceni kollégiumban tanult, s nem a legjobb eredménnyel, mert a sok lélektelen tudnivalónál jobban vonzotta a természet és a költészet; utóbb beállt a városi színtársulatba, s mikor csődbe jutott a társulat, velük költözött a Tiszahátra. Csip-csup szerepek, alantas munkák jutottak neki, de tette jó szívvel a dolgát, míg a kacér színészné, Klárcsi szemet nem vetett rá; jóllehet ő is sóhajtozott volt a hölgy után, a felkínált beteljesedés elől megfutott, s tanítónak állt a kis faluba, ahol eltelt gyerekkora. Egymás után tűzre vetette diákkorának irományait, amelyekben különféle stilusokat és irányokat követett, hogy ezután csak magának és saját hangját kimunkálva írjon. – A töredékben maradt poéma első éneke a csecsemő hányattatásaival keserűen illúziótlan, karikaturisztikus tabló a magyar vidék legelesettebb embereiről. ~ igazában csak a második részben ölt alakot: ábrándos, szelíd kedélyével, művészi hajlamaival akkor is a szerző félreismerhetetlen önportréja volna, ha az ifjú életének fordulatai nem egyeznének Arany fiatalkorának tényleges eseményeivel és helyszíneivel.
