Evila
Evila – bányászlány Jókai Fekete gyémántok c. regényében. Feltűnő szépségére felfigyelt a bánya tulajdonosa, Berend Iván, de a lány a mátkájára hivatkozva elutasította közeledését. Kaulman Félixnek mégis sikerült szinte az esküvő elől elcsalnia Bécsbe azzal az ígérettel, hogy nyomorék kisöccsét gyógyíttatni fogja. A bankár feleségül is vette, de nem kényszerítette házaséletre, ehelyett nagy költséggel énekes színésznővé képeztette ki. ~ ugyanis neki csalétekül kellett nagy spekulációs játszmájában: először az idős Bondaváry Tibold hercegnek engedte át a lányt annak fejében, hogy engedélyezi a bányaművelést birtokai alatt, utóbb pedig egy veszélyes üzleti ellenfelét akarta megvesztegetni vele, aki köztudottan bolondult a lányért. Az utóbbi akcióra azonban már nem került sor, mert a nagy szélhámosság összeomlott, Kaulman meghalt, ~ pedig nem kért a kitartottságból. Visszatért a bondavári bányába egyszerű csilléslánynak; vőlegénye, Szaffrán Peti addigra már meghalt. Berend Iván egy év múlva, szinte a véletlen folytán tudta meg ottlétét, és mivel még mindig szerette, feleségül vette. Frigyük a tőkés és a munkás kívánatos összhangját akarja jelképezni. – A Jókai-hősnők közül is kitűnik ~ alakja romantikus különösségével és sorsa végletes fordulataival. Ő a szénporban lelt csiszolatlan gyémánt, az írástudatlan munkáslányból egy év alatt képzett hangú és nagyvilági fellépésű díva lesz, bankár felesége és arisztokraták kedvence, hogy aztán visszatérjen oda, ahonnan indult, szurtos bányászlánynak. Karrierjének első fele, a nyomorúságtól a csillogásig, ismerős pl. Marguerite Gautier vagy Nana alakjából, csakhogy ~ a mocsokban is szűz marad! Így könnyebben érthető, hogy amikor nagyvilági léte nem egyeztethető tovább össze a tisztességgel, könnyű szívvel tér vissza a becsületes kétkezi munkához. Így válik méltóvá a tökéletes férfi, Berend Iván szerelméhez. A címben szereplő fekete gyémántok az ő igéző szemei, azon túl persze, hogy a kőszenet jelentik.
