Petur
Petur1 – a történeti forrásokban Péter, bihari ispán Katona Bánk bán c. tragédiájában. Súlyosan sérelmezte az idegenek arcátlan elterpeszkedését a legfőbb méltóságokban és a nagybirtokosi rendben, amit joggal rótt fel pártfogójuknak, a meráni Gertrudis királynénak. Az udvar magyar nemesurai között összeesküvést szervezett, hogy a király távollétében taszítsák le trónjáról a férjéhez méltatlan zsarnokot, és ebbe az ország nagyurát, Bánk bánt is bele akarta vonni. A nádor előbb érvekkel próbálta ~t eltántorítani, a belháború veszélyére és erkölcsi szempontokra hivatkozva, majd a parancsoló erély és baráti melegség együttesével vette rá, hogy mondjon le az akcióról. ~ ennek ellenére még az éjszaka megrohanta híveivel a palotát, de a meráni fegyveresek, illetve a hazatérő király katonái leverték a zendülést, és mivel Gertrudist meggyilkolva találták, az elfogottakat lófarkra kötötték; magát a bánt Solom mester vette űzőbe és terítette le. ~ joggal hangoztatta Gertrudis megölésében való ártatlanságát, s haldokolva átkot mondott az alattomos gyilkosra, semmiképp sem sejthetve, hogy az Bánk volt. – Találó portréja ~ az indulataitól vezérelt, megfontolásra képtelen magyar nemesnek. Heves, szinte mániákus idegengyűlölet fűti, és bár az egész magyarság képviselőjeként ágál, igazában a magyar oligarchia háttérbe szorulását sérelmezi. Sziklatömb-szerű, kemény és egyenes jellem, de végzetesen hiányzik belőle a vállalkozásához szükséges mérlegelő értelem, a taktikai érzék, még az elemi konspirációs óvatosság is. Ezzel nem csak a maga bukását okozza, hanem párthívei életét is értelmetlenül áldozza fel.
