Prométheusz
Prométheusz – a görög mondákban Iapetosz titán és Themisz (más források szerint Klümené) fia. Amikor Zeusz fellázadt apja, Kronosz ellen, a legtöbb titántól eltérőleg ~ melléje állt és hathatósan segítette, de ezzel nem sikerült tartós jóindulatát elnyernie. ~ ugyanis az emberek pártját fogta az istenekkel szemben, az emberekét, akiket a monda egy változata szerint ő teremtett agyagból és vízből. Csellel rávette Zeuszt, hogy az áldozati állatokból az értéktelenebb részt válasszák. Amikor erre Zeusz megvonta a tüzet a halandóktól, ~ egy üreges növény szárában parazsat lopott számukra az égből (vagy Héphaisztosz kohójából). Ezen felül megtanította őket szántás-vetésre, mesterségekre, írásra, kórok gyógyítására. Zeusz bosszúból a Kaukázus szikláihoz láncolta, s egy keselyűvel naponta kitépette a máját, mely naponta újra nőtt. Végül Héraklész szabadította meg a titánt, lelőtte a keselyűt és szétzúzta ~ láncait. Ezt azért engedte meg a hősnek atyja, Zeusz, mert ~ hajlandó volt elárulni neki a sorsdöntő titkot: nem szabad fiút nemzenie Thetiszszel, mert a fiú, akit Thetisz szülni fog, hatalmasabb lesz apjánál. – ~ alakja az ókortól foglalkoztatja az irodalom és a zene jeleseit. Aiszkhülosz trilógiát írt róla, de ennek csak középső része, A leláncolt Prométheusz maradt fenn: a sziklához bilincselt titán dacol benne büszkén és törhetetlenül zsarnokával, és mivel nem alkuszik, Zeusz a Tartaroszba sújtja sziklájával együtt. A csak tartalmilag ismert harmadik részt Shelley „teremtette újjá” lírai és muzikális elemeket tartalmazó drámai költeményében, A megszabadított Prométheuszban. Az ő Zeusza az egyetemes zsarnokság megtestesítője, ~ pedig a tűrő, bölcs értelemé és a passzív ellenállásé; ő nem vásárolja meg szabadságát, hanem hagyja, hogy beteljék a végzet, s Zeuszt letaszítsa trónjáról az általa nemzett Demiurgosz, a sötét földszellem. Goethe töredékben maradt fiatalkori poémája, a Prometheus az emberteremtőről szól, aki az állati és isteni vonásokat igyekszik összhangba hozni alkotásában.
