Szitá
Szitá1 – vidékai királylány a Rámájana c. óind eposzban. A gyermektelen Dzsanaka király egyszer rituális szántás közben fordította ki ekéjével a földből, tehát a Földanya lánya volt. A lánya kezéért vetélkedő kérőktől a király azt kívánta, hogy ajzzák fel a Síva istentől származó hatalmas íjat. Ez egyedül Rámának sikerült, aki feleségül is vette ~t. A ráksaszák kéjvágyó királya, Rávana elrabolta a gyönyörű nőt, és Lankára (Ceylonba) vitte háremébe. Férje megküzdött a rablóval és egész népével, de ~t nem akarta magához venni, amíg tűzpróba nem bizonyította be, hogy az ellenség kezei között is megőrizte tisztaságát. Utóbb Ráma mégis eltaszította s remeteségbe küldte; asszonya ott szülte meg két ikerfiát. Mikor fiai felnőttek, énekessé lettek, és elregélték apjuk minden tettét. Ráma belátta vétkét, s visszahívatta ~t. Most már isteni csoda igazolta a balsorsú nőt, s anyja magával vitte a föld mélyére.
