Tábory Elemér
Tábory Elemér – gimnazista úri fiú, Babits A gólyakalifa c. regényének központi alakja. Szerető családban, rendezett és jómódú környezetben élt, tanárainak kedvenceként, ám egyre sűrűbben és rendszeresen visszatérő álmaiban keserves sorsú asztalos inas volt, akit éheztetnek és vernek. Álombeli énje e szenvedések közepette mindig az álmot kereste, amely egy szebb, boldogabb életbe vitte, éber valója pedig rettegett a szörnyű álomvilágtól; az a rémes gyanú kínozta, hogy talán az a valóság, és úri élete az álom. Miközben az egyik ~ egyetemet végzett, és Itáliába járt nyaralni, a másik megszökött mesterétől, hamis igazolvánnyal díjnoki állást szerzett, majd elzüllött, sikkasztott, és megszorulva megfojtott és kirabolt egy utcalányt. Az úri fiú végül megvallotta szép szerelmesének, Etelkának élete e szörnyű kettősségét. A lány vigasztalta és azt tanácsolta: vegye rá álombeli énjét az öngyilkosságra, s így szabaduljon meg tőle. Másnap reggel ~t holtan találták, homlokában golyó nyomával, de a fegyver sosem került elő. – Az én lehasadt és önállósult másik fele, a Doppelgänger elsőként a romantika divatja volt (E.T.A. Hoffmann: Az ördög bájitala) a fantasztikum jegyében, s a századvégen újra felbukkant irracionális színezettel (Wilde: Dorian Gray arcképe). Babits már a freudi tanokat is hasznosította: mindenkiben él a titokzatos tudattalan én, az elfojtott késztetések kaotikus birodalma, amelyhez az álmokon át visz az út. ~ valós énje lehet az író maga, aki retteg a lelke mélyében lappangó rossztól, de lehet a tisztes jómódban élő értelmiségi is, aki viszolyogva nézi a társadalom nagy részét szorongató, züllésbe taszító nyomort, mégsem érezheti úgy, hogy semmi köze hozzá, végső soron egy azokkal, akik szenvednek tőle, és íróilag megsemmisül, ha el akarja szakítani magát ettől a valóságtól. A regény címe a keleti mesére utal, amelyben a kalifa egy varázslat segítségével gólyává változik, s aztán sokáig gólyaként kell élnie, mert elfelejti a bűvös szót, ami emberi valóját visszaadná.
