Tarnóczy Sára
Tarnóczy Sára – az özvegy Tarnóczy Simonné gyönyörű lánya Kemény Zsigmond Özvegy és leánya c. regényében. Gyerekkorától el volt jegyezve apja akarata szerint Mikes Kelemennel, bár titkon nem is őt, hanem bátyját, Mikes Jánost szerette. Apja halála után bigott kálvinista anyja kiadta a pápista családból való vőlegény útját, s lányát egy öreg fejedelmi tanácsoshoz, Haller Péterhez akarta adni. A Mikes család úgy döntött, hogy lányszöktetéssel kényszerítik ki a makacs özvegy beleegyezését, s János a nagybátyjával, Mihállyal együtt el is rabolta várából Sárát, mikor az anya Szebenben járt. A leány boldog volt, míg meg nem tudta, hogy János az öccse, Kelemen számára, a jogos vőlegénynek hozta őt el; hiába tárta fel neki a lelkét, Jánost már kötötte a becsület, a családi megállapodás. Sára Kelement elutasította, és sértett büszkeségében dacból Haller Péternek nyújtotta kezét. Boldogtalanságában sorvadozni kezdett, és amikor anyja Mikes János halálra ítéltetésének hírével „kedveskedett” neki, egy tőrrel kioltotta életét. – A mániákus özvegy tragikus vétségeiért elsőként az ártatlan Sárának kell bűnhődnie. Ábrándos, szelíd természete nem tud szembeszegülni az anyai erőszakkal, ráadásul a félreértésből fakadó véletlen is útját állja szerelme teljesedésének, ezért választja a lemondó beleegyezést, majd az első válságos pillanatban az önkéntes halált.
