Vejnemöjnen
Vejnemöjnen – (finnül Väinemöien), másik nevén Vejnö, a „vénséges vén”, a Kalevala központi alakja. A világ ősanyja, Ilmatar szülte, így egyidős volt a teremtéssel, tudója minden varázsnak, gyógyító és rontó hatalomnak. A földbe dalolta Joukahajnent, s az váltságul húgát, Ajnót kínálta fel, de a lány inkább tóba ölte magát, mint hogy vénség asszonya legyen. Louhi lányát kérte ~ ezután, de ott is kosarat kapott, pedig közbenjárt Ilmarinennél, hogy megépítse Észak úrnőjének a szampót, a csodamalmot. Kétszer is hiába járt a lányért, Ilmarinen megelőzte, ő csak a lakodalmán lehetett vendég. Utóbb ő indítványozta, hogy szerezzék vissza a szampót; kantelét csinált a csukakirály csontjából, s az északi seregeket álomba bűvölte; zsákmányukkal hazaútban is sok veszélyt hárított el varázstudományával, alakváltoztató képességével, de a szampót meg nem menthették, az a tenger fenekére került.
