Aggodalom
Aggodalom A félelemmel és gonddal rokon, nyugtalan, szorongó lelkiállapot, melynek forrása egyaránt lehet az ember külső körülményeiben, lelkivilágában, sőt még Istentől való félelmében is. Ugyancsak lehet forrása a jelen, vagy a jövő kilátástalansága. A B sokszor említi ezt a lelkiállapotot: 1Sám 9,5; Zsolt 13,3; Péld 12,25; Jer 38,19; Ez 12,19. Ismerjük azonban azt a lehetőséget is, hogy az aggodalom időnként szeretetteljes gondoskodás forrása lesz - például ahogyan Isten gondoskodik a teremtett világról.
Az aggodalom lehet indokolt és indokolatlan. A B azonban nem indokolatlan voltának hangsúlyozásával akarja az aggodalmaskodást feloldani, hanem azzal, hogy helyette bizalomra tanít és segít. Ezt megtaláljuk már az ÓSZ lapjain: Zsolt 55,23; 127,2. Jézus pedig arra figyelmezteti tanítványait, hogy az aggódás sem életüket, sem annak fenntartását nem tudja megoldani. Ő is bízni tanít az Atyában, aki gondoskodik az emberről (Mt 6,25-34 és par 10,19). Ugyanezt tanítják az apostoli levelek (Fil 4,6; 1Pt 5,7).
