Áldott
Áldott Üdvhozó erőkkel rendelkező, ilyennek nyilvánított (ebben az értelemben a magasztalás szava), üdvhozó erőket elnyert. H. bárúk, g. eulogémenosz és eulogétosz (ld. ÁLDÁS).
Istenre vonatkozóan az örvendezés, hálaadás szava, rendszerint egy mellékmondat követi, amely megmagyarázza, milyen áldásért hálás az ember: áldott az Úr, aki megmentette a népet Egyiptom hatalmából (2Móz 18,10); mert bölcs fiat adott Dávidnak (1Kir 5,21); mert meggazdagodtam (Zak 11,5); aki nem hagyta Naomit támasz nélkül (Ruth 4,14); aki meglátogatta népét és váltságot szerzett neki (Lk 1,68); aki megvigasztal minket (2Kor 1,3k). Néha anélkül, az imádat szava akár Istenre (Róm 1,25), akár Jézusra vonatkozik (9,5). Állhat Isten neve helyett (Mk 14,61). Az ÚSZ Istenre mindig az eulogétoszt használja.
A »legyen« szóval együtt dicséretmondás Istenre (1Kir 10,9), vagy áldáskívánás (Ruth 2,19; Péld 5,18).
Áldott az, akin vagy amin nyilvánvaló Istennek a virágzást, boldogulást munkáló akarata, az üdvösség erői: akihez a választottakon keresztül eljut Isten áldása (1Móz 12,3); aki belsőleg azonosul Isten népével, »áldja« azt (4Móz 24,9); az Úr nevében jövő Messiás (Mk 11,9); a Messiást hordozó Mária (Lk 1,42); az Úrban bízó férfi (Jer 17,7). Sok esetben közvetlenül ki is mondja az áldottságnak az Istennel való összefüggését, különböző nyelvtani szerkezetekkel (1Móz 14,19; 1Sám 15,13; 2Sám 2,5; Zsolt 118,26).
Áldott a méh gyümölcse, a termőföld, az állat, a kosár, a sütőteknő - ha gazdája engedelmeskedik Istennek (5Móz 28,3-6).
