Álomfejtés
Álomfejtés Izráel pogány vallási környezete az álomban isteni kinyilatkoztatást látott. Az álomlátás gyakorisága megkívánta, hogy Egyiptom és Mezopotámia királyai hivatásos álomfejtőket alkalmazzanak (vö. 1Móz 41,8; Jer 27,9). Mivel az álmok többnyire szimbolikusak, s jelentésük nem mindig kézenfekvő, ezért az antik felfogás szerint azokat jövendőmondónak és varázslónak kell értelmezniük (2Móz 7,11.22; 4,3; 5,15). Izráelben minden jövendölés, ill. varázslás meg volt tiltva (3Móz 19,26; 5Móz 13,2k; 18,10) és az álomfejtés Jahve előjogának számított (1Móz 40,8; 41,16; Dán 2,28). Izráelben tehát nem voltak hivatalos álomfejtők. Az álommagyarázó - Izráel hite szerint - maga Isten, aki esetről esetre képessé tesz bizonyos kiválasztott személyeket az álom értelmezésére. Az álomfejtés Izráel körében nem tanult mesterség vagy begyakorlott foglalkozás, hanem Isten kiváltságos ajándéka (Dán 1,17) és Isten Lelkének munkája (Móz 41,25-30; Dán 4,5k.15; 5,11.14).
Vannak álmok, melyek nem is igénylik sem a hivatásos, sem pedig a karizmatikus álomfejtést, mivel az álom képanyaga oly nyilvánvalóan önmagáért beszél. Az 1Móz 37,1kk-ben József álmát nyomban megértik testvérei (8.10).
A B említ olyan álmot is, melynek magyarázási módja roppant egyszerű: ha az álom kellemes, akkor az álmot látó valami pozitív töltésű esemény bekövetkeztével számolhat, ha azonban az álom tartalma kellemetlen, akkor valamilyen szerencsétlenség éri majd az álmodót (1Móz 40). Azonban Izráelben az álomfejtés végső soron nem módszertani kérdés, hanem az Isten munkája, aki maga adja az álmot s annak magyarázatát, ill. juttatja beteljesedéshez az álomban kinyilatkoztatott valóságot (1Móz 41,38).
Amikor Isten pogányoknak ad álomban kijelentést, akkor azt csak az igaz Isten szolgái képesek megfejteni, a pogány álommagyarázók nem (1Móz 41; Dán 2,44-12). Ezzel a pogányok is rákényszerülnek Jahve mindenhatóságának elismerésére.
DI
