Ámen
Ámen Kiejtése mind a h.-ben, mind a g.-ben »ámén«. A szó jelentése: »bizonyosan, igazán, igaz«. Átvitt értelemben: »úgy van, úgy legyen«. Jer 11,5: »Bizony, így van, Uram!« A h. 'mn gyök jelentése: »megbízhatónak, hűségesnek, igaznak, állandónak lenni«. A kifejezés lefordítatlanul került mind a g. fordításokba, mind pedig a B használatával más nyelvekbe is.
Használatának módja az ÓSZ-ben a következő: a) megerősít egyes kijelentéseket: átoknál, eskünél (4Móz 5,22). b) Megerősíti a szövetséget (5Móz 27,14). c) Egy-egy kijelentés után feleletként is elhangzott (1Kir 1,36; Jer 28,6; itt az ÚF szerint »helyes«...). d) Sokszor a nép ajkán elhangzó responzorium (1Krón 16,36; Neh 8,6). e) Az imádságok végén doxológiaként szerepel (Zsolt 106,48). f) A Zsolt három fő részének végén megkettőzve áll (41,14; 72,19; 89,53). A doxologikus használata lett állandóvá, az ÚSZ lapjain jószerint csak ezzel találkozunk; mind az egyéni imádságok befejezéseként, mind gyülekezeti imádságok esetében. Világosan látszik az ÓSZ hatása ezekben az esetekben (Róm 1,25; 9,5).
Az ÓSZ-ben előforduló megkettőzés az ÚSZ-ben kizárólag Jánosnál - Jn 1,51; 3,3 stb. - van. Ugyancsak kizárólag Jánosnál fordul elő, hogy Jézus ezzel kezdi tanítását - így szolgáltatva nyomatékot a következő mondatoknak (Jn 5,19.24.25; 6,26.32).
Megemlítendő még a Jel 3,14 kivételes szóhasználata: ebben az egy esetben Isten megjelölésére használatos ez a kifejezés.
Ma kizárólagosan az imádságok liturgikus-doxologikus lezárásaként használjuk.
HP
