Ároni áldás
Ároni áldás A 4Móz 6,24-26 áldásformulája, mellyel a kontextus szerint Áron és fiai, vagyis a papok áldották meg Izráelt. Az áldás alanya azonban nem a papság, hanem JAHVE, az Úr. Ez a 27. versből világosan kitűnik, de a 24-26-nak is Jahve a nyelvtani alanya, mégpedig egymás után háromszor is kimondva. Az áldás ISTEN NÉPÉnek szól úgy, hogy az egyes szám 2. személye egyaránt vonatkoztatható Izráel egész közösségére, vagy annak egyes tagjaira.
Felépítését tekintve, az ároni áldás a továbbfejlesztő gondolatpárhuzam ( PARALLELISMUS MEMBRORUM) gyönyörű példája. Három tagmondatból áll: az első 3, a második 5, a harmadik 7 szót tartalmaz. Mindhárom tagmondat első fele általános, a második fele konkrétabb értelmű. Az első tagmondat Isten oltalmát, a második Isten kegyelmét, a harmadik Isten békéjét, ill. javainak teljességét (a sálóm-ot) ígéri. A 25. és 26. versben említett »Úr orcája« Jahve szeretetének sugárzását, népéhez való kegyelmes odafordulását fejezi ki (vö. Zsolt 31,17; 80,4.8.20). Az áldás magában foglalja mindazt a testi, lelki és szellemi jót, amire az embernek itt a földön szüksége van.
A jeruzsálemi templomban egy külön emelvényről hangzott el ez az áldás istentiszteletek alkalmával. Ősidők óta állandó helye van (ha nem is mindenütt azonos rend szerint) a zsinagóga életében is. A keresztyénség körében Luther óta vált általánossá a protestáns egyházak istentiszteleti gyakorlatában. (Ld. még ÁLDÁS).
HI
