Astarte
Astarte Föníciai-kánaánita istennő nevének g.-ös átírása. H. formája: 'astóret, többes számban 'astárót. Egyike azon isteneknek, akiknek kedvéért az izráeliták többször elhagyták az Urat, már a bírák korában (Bír 2,13; 10,6), majd Sámuel idején (1Sám 7,3k; 12,10). A filiszteusok Astárót templomában helyezik el a megölt Saul fegyverzetét (1Sám 31,10). Salamon király is imádja feleségei hatására (1Kir 11,5). Az általa épített áldozóhalmokat csak Jósiás király »tette tisztátalanná« (2Kir 23,13).
Az ásatások számos Astarte-szobrocskát és amulettet hoztak felszínre, izráeliták által lakott területekről is.
