Bálám
Bálám A pusztai vándorlás idejében É-Mezopotámiában, az Eufrátesz mentén fekvő Petór városban élő jövendőmondó (Józs 13,22). Neve h. bilöám, jelentése »elnyelő, megrontó«.
Amikor Báláknak, Móáb királyának olyan valakire volt szüksége, aki földöntúli erőket is képes mozgásba hozni, s meg tudná átkozni Izráel népét, Bálámhoz küldte főembereit, akik ajándékokkal gazdagon megrakodva keresték fel. Bálák abban a meggyőződésben tette ezt, hogy Bálám alkalmas személy a hathatós megátkozásra: akit megáld, arra áldás száll, akit megátkoz, azon fog az átok.
Bálám azonban óvatos volt, nem adott azonnal választ. Előbb tudni akarta, mi Isten véleménye a dologról. Másnap Bálám közölte a küldöttekkel, hogy nem vállalja a megbízatást, mert Isten megtiltotta neki. Azok dolguk végezetlen tértek haza. Bálák azonban nem nyugodott, még előkelőbb embereket küldött Bálámhoz, még nagyobb jutalmat helyezett kilátásba, de Bálám továbbra sem akarta megszegni Isten parancsát, mindössze annyit vállalt, hogy újra megkérdezi Istent. Kapott is új kijelentést: Isten megengedte, hogy elmenjen a móábitákkal, csak ne ígérjen nekik semmi biztosat, hanem azt tegye, amit később közöl vele. Isten látva, hogy Bálám milyen szívesen és gyorsan útnak indul, megharagudott s egy angyalt állított útjába, majd különös párbeszéd folyt le Bálám és a szamár között. Ebből megértette, hogy Isten meg akarja akadályozni terve végrehajtását. Továbbhaladt, de már azzal, hogy amit az angyal mond neki, ő azt mondja majd. Végül is átok helyett áldást mondott Izráelre: háromszor is, majd hazatért (4Móz 22-24). A midjániaknak Izráel ellen indított vesztes csatájában ölték meg, mivel a midjániak az ő tanácsára bálványimádásra csábították Izráel fiait (vö. 4Móz 25).
Az ÚSZ-ben Bálám a tévtanítók és a pénzsóvár emberek megtestesítője (2Pt 2,15; Júd 11; Jel 2,14). (Ld. BOLOND, BOLONDSÁG).
IE
