Bárka
Bárka Az ÖZÖNVÍZ történetében (1Móz 6-8) szereplő különleges hajó, amelyen Nóé átmentette az (emberi és állati) életet a katasztrófán. Nóé bárkájának számos vallástörténeti párhuzama van; legközelebb áll hozzá Utnapistim hajója, amelyet a babiloni Gilgames-eposz XI. táblájáról ismerünk. Ezek a párhuzamok arról tanúskodnak, hogy itt egy egészen ősi és egyetemes hagyományról van szó, amelynek gyökerei a történelem előtti időkbe nyúlnak vissza.
A B-i elbeszélés szerint a bárkát GÓFER fából készítette Nóé, Isten parancsa és útmutatása alapján (1Móz 6,13-22). A házszerű építmény hossza 300 könyök (135 m), szélessége 50 könyök (22,5 m), magassága pedig 30 könyök (13,5 m) volt. A tető alatt 1 könyöknyire volt a bárka ablaka (körös-körül?). Egyetlen ajtaja oldalra nyílt. Belseje 3 egymás fölötti szinten kisebb-nagyobb rekeszekre tagolódott. Ezekben kellett Nóénak elhelyeznie a saját családját, minden élőfajból egy-egy párt (az 1Móz 7,2 szerint a tiszta állatokból hetet-hetet) és az élelmezésükhöz szükséges növényi eleséget. A víz beszivárgása ellen Nóé a bárkát kívül-belül szurokkal vonta be. Ebben a bárkában vészelte át Nóé és családja (felesége, 3 fia és 3 menye) meg a vele lévő állatok az özönvizet. A vizek leapadásakor a bárka az Ararát hegyén feneklett meg (1Móz 8,4).
Nóé bárkája később az engedelmesek megmentésének szimbólumává lett (Mt 24,37kk; Zsid 11,7; 1Pt 3,20; 2Pt 2,5). Itt érdemes megemlítenünk, hogy a Mózest megmentő gyékénykosarat is (2Móz 2,3.5) ugyanazzal a tébá szóval jelöli a B, mint Nóé bárkáját.
