Barzillaj
Barzillaj 1. A gileádi Rógelimből való gazdag férfiú, aki az Absolon elől menekülő Dávid királynak és embereinek az ellátásáról Sóbival és Mákírral együtt Mahanaimban bőségesen gondoskodott (2Sám 17,27-29). Amikor a 80 éves férfiú Absolon legyőzése után visszakísérte a királyt a Jordánhoz, hogy ott elbúcsúzzon tőle, Dávid fölajánlotta néki, hogy menjen fel vele Jeruzsálembe és ott eltartja őt élete végéig. Barzillaj korára való tekintettel udvariasan visszautasította a meghívást, mondván, hogy az udvari élet nem az ő világa. Arra kérte viszont a királyt, hogy a kegyét fordítsa fia, Kimhám felé, aki aztán valóban el is kísérte Dávidot (2Sám 19,32-41). Búcsúzáskor a király megcsókolta és megáldotta Barzillajt. A halálos ágyán pedig Salamonnak is a lelkére kötötte: »A gileádi Barzillaj fiaival bánj szeretettel!« (1Kir 2,7). Az itt használt többes szám cáfolja azt a feltevést, hogy Kimhám távozása után Barzillajnak csak lányai maradtak. A Jer 41,17 szerint később Kimhám szállásai Betlehem mellett voltak.
2. Pap, a gileádi Barzillaj veje. Eredetileg Augiat Jadduas volt a neve (3Ezsd 5,38), de miután feleségül vette Barzillaj lányát, felvette apósának a nevét. Utódai azonban a fogságból való visszatérés után nem tudták kielégítő módon igazolni a származásukat, így a papi hivatalból kizárták őket (Ezsd 2,61-62; Neh 7,63-64).
3. A mehólai Barzillaj Saul vejének az apja. Az ő fia, Adriél ugyanis feleségül vette Mikalt, Saul leányát. A házasságukból született öt fiút Dávid a gibeoniak kezébe adta, akik felakasztották őket (2Sám 21,8-9).
