Beliál
Beliál H. bölija'al. A szó eredete, pontos jelentése vitatott. Használói mindenesetre benne érezték a haszontalanság, a semmirekellőség, a rossz, gonosz fogalmát és valami mitikusan személyeset.
Beliál árjai: pusztító áradat, párhuzamos a halál köteleivel, ill. örvényeivel (Zsolt 18,5; 2Sám 22,5). Beliál szava (vagy dolga): gyógyíthatatlan betegség (Zsolt 41,9). Ünnepelhet Júda, mert nem gázol át rajta többé Beliál - énekli Náhum (2,1) Ninive elestekor. Beliál olyan, mint a szélhordta tövis, amelyhez nem tanácsos kézzel hozzányúlni (2Sám 23,6) és csak Isten nevezheti a királyt Beliálnak (Jób 34,18).
Beliál fiai, lánya, embere: olyanok, akik oda tartoznak az ártó, pusztító hatalomhoz. Olyan elvetemült emberek, akik városuk lakóit eltántorítják más istenek tiszteletére (5Móz 13,14), erőszakoskodó homoszexuálisok (Bír 19,22kk), halállal végződő nemi erőszakot elkövetők (Bír 20,13), aki az Úr előtt részegen jelenik meg (1Sám 1,14k), olyan papok, akik nem törődnek az Úrral (1Sám 2,12kk), a megátalkodott Nábál (1Sám 25,17.25), az irigy és igazságtalan harcosok (1Sám 30,22), a rossz király (1Sám 16,7), a lázadók (1Sám 10,27; 2Sám 20,1; 2Krón 13,7), az áskálódó (Péld 6,12; 16,27), a hamis tanú (Péld 6,19; 19,5).
Beliál szava az a gondolat, hogy valaki ne segítse a szegényt, mert közeledik az adósságelengedés éve (5Móz 15,9). A jó király nem tartja szeme előtt Beliál dolgát (dábár), a szövegösszefüggés ezt a széthúzással, csalárdsággal, gonoszsággal, rágalmazással veszi együvé (Zsolt 101,3kk).
Beliál tanúja (oda tartozó, hatalmában álló) csúfot űz a törvényből (Péld 19,28). Beliál tanácsosa gonoszt tervez az Úr ellen (Náh 1,11).
Az ÚSZ-ben Belial, Krisztus ellentéte (2Kor 6,15). (Ld. még SÁTÁN)
CP
