Bojt
Bojt A mózesi törvény előírta, hogy Izráel fiai a felső ruhájuk négy sarkán kék (violaszínű) zsinóron függő bojtokat viseljenek. Ilyen bojtok viselésének szokása igen régi időktől fogva elterjedt volt. Egyiptomi emlékeken a kánaáni népeket félmeztelenül, köténykével ábrázolták, melynek alján bojtok csüngenek. Ezeknek a bojtoknak a rendeltetése eredetileg valamilyen mágikus, vagy tabu-képzettel függött össze, a zsidó kegyesség azonban magasrendű vallási értéket tulajdonított nekik: Valahányszor ránéznek Izráel fiai a bojtokra, emlékeznek az Úr parancsolataira, aki Egyiptomból kihozta őket; a »paráznaság«, az idegen istenek imádásának csábítása ellen is védik őket az Úr hatalmára emlékeztetés által (4Móz 15,37-41; 5Móz 22,12).
Az ev-okból tudjuk, hogy Jézus is bojtokkal díszített felsőruhát viselt. A betegek igyekeztek megérinteni a bojtokat, abban a bizonyos hitben, hogy az Úr személyéből áradó erő meggyógyítja őket (Mt 9,20; 14,36; Mk 6,56; Lk 8,44).
A farizeusok a Tóra iránti ragaszkodásukat azzal igyekeztek kimutatni, hogy különösen hosszú bojtokat viseltek (Mt 23,5). A Talmud ui. hosszának csak az alsó határát írja elő, de a felső határt nem szabja meg.
A zsidók szétszóratása után a bojtos köntös a környezetükben túlságosan feltűnő lett volna, helyette a felsőruha alatt viseltek bojtos vállkendőt. A zsinór kék színe sem kötelező, lehet fehér is. Bojtok vannak annak a kendőnek a négy sarkán is, amellyel imádkozás közben a fejüket betakarják.
A bojtokhoz hasonló szerepe volt az ajtófélfára tett, a kézre és a homlokra kötött jeleknek (5Móz 6,8-9).
NV
