Búza
Búza Izráel legfontosabb gabonanövénye. Aratásának ideje időmeghatározásul is szolgál (1Móz 30,14; 2Móz 34,22; Bír 15,1). A hetek ünnepét búzaaratáskor kellett tartani. Isten áldásának, gondviselésének egyik jele (5Móz 8,8; 32,14; Zsolt 81,17; 147,14), elvétele átok (Jób 31,40; Jer 12,13). Jó időkben fontos kiviteli cikk (1Kir 5,25; 2Krón 2,9.14; Ez 27,17). Győztes háború után az ellenségtől követelt adó (2Krón 27,5). A templomépítésre kiutalt királyi segély fontos tétele (Ezsd 6,9; 7,22).
Része az áldozatnak (2Móz 29,2; 1Krón 21,23; Ez 45,13).
Gyakran említ a B búzával kapcsolatos munkákat: aratás (Ruth 2,21.23; 1Sám 6,13); cséplés (Bír 6,11; 1Krón 21,20); szelelés (Mt 3,12).
Többször fordul elő hasonlatokban: a kedves teste olyan, mint a búzahalom (Énekek 7,3); az ítéletkor úgy választja el Isten gyermekeit a gonosz fiaitól, mint a búzát a konkolytól (Mt 13,24-30; 36-43); a Sátán megrostálja a tanítványokat, mint a búzát (Lk 22,31). A meghaló búzaszem sokszoros termést hoz, aki pedig elveszti az életét, örök életre tartja meg azt (Jn 12,24). (Ld. még NÖVÉNYEK).
