Cél
Cél A szó alapjelentésében azt a pontot, tárgyat jelöli, amit dobással, lövéssel el akarunk találni. Ilyen cél lehet valami kijelölt tárgy (1Sám 20,20), az elejtésre kiszemelt állat (1Móz 27,3), vagy az ellenségnek tekintett ember (1Sám 18,11; 19,10; 2Kir 9,24). Célnak mondja a Szentírás azokat az embereket, akikre Isten haragjának nyilai (csapások, szenvedések) záporoznak (5Móz 32,23; Jób 6,4; 16,12; JSir 3,12; Ez 5,16), valamint azokat, akiknek életét emberi gonosz szándék fenyegeti (Zsolt 7,13; 58,8; 64,4-5).
Cél az a kitűzött végpont is, amit valaki vagy valami mozgással el akar érni (1Kor 9,24kk; Fil 3,14).
Tágabb értelemben a cél jelöli a szándékot, amit megvalósítani akarunk, valaminek az értelmét, rendeltetését. A B arról beszél, hogy ebben a világban mindennek célja, értelme van (Péld 16,4). Természetesen nem fogalmazódik meg minden teremtmény létének a célja külön-külön. Egyáltalán ilyen jellegű meghatározásokat nem találunk a B-ban. Az összefüggések alapján azonban megismerhető a Teremtő célja és a teremtmények létének értelme, az egész teremtettség rendeltetése. Mindent áthat és meghatároz az Isten dicsősége. Leghathatósabban nyilvánítja ezt ki az, hogy a bűnös ember üdvösségre jut. Ez egyben az ember számára rendelt cél: üdvösséget munkálni és üdvösséget nyerni (ApCsel 20,24; 1Kor 9,24kk; Gal 2,2; 5,7; Fil 2,16; Zsid 12,1).
