Diadal, diadalmenet
Diadal, diadalmenet Ellenfélen aratott nagy, elsöprő erejű győzelem. A B-ban nem egyértelmű a szó használata. A h. clc ige jelenthet ugyan diadalt is, ugyanakkor örömöt is (Péld 28,12). Ugyanez a helyzet az ÚSZ-ben: a nikosz szó egyaránt jelent győzelmet és diadalt (igeként használva szintén) - így a szöveg összefüggéséből következően fordítják egyik vagy másik magyar szóval.
Az ÓSZ-ben egyaránt olvashatunk olyan győzelmekről (1Móz 32,29; 2Móz 17,11-13; Hós 12,5), melyeket az ember a maga testi erejével és ügyességével vív ki, de arról is, hogy a diadal tulajdonképpen Isten segítségének és kegyelmének az eredménye (Bír 5; 6,14-16), ezért Istené a dicsőség is (1Krón 29,10; Péld 21,31).
Az ÚSZ-ben, így Jézus Krisztus szavaiban is elsősorban nem a test-test elleni diadalról, hanem a kísértés, a hatalmak, a rossz elleni győzelemről, vagy esetleg a léleknek a test elleni diadaláról olvashatunk. Így olvasunk a Sátánon vett diadalról (Mt 4,1-11; Jel 5,5) - a gyenge testen aratott győzelemről (Mt 26,41) (megjegyzendő: nem mindig a diadal szó szerepel!) - a bűnön aratott diadalról (Zsid 4,15; 1Pt 2,22) - a világ legyőzéséről (Jn 16,33) - a halál legyőzéséről (1Kor 15,54-57) - a »hatalmak« legyőzéséről (Kol 2,15).
Mindezeknek a győzelmeknek Jézus a végrehajtója. Az Ő győzelmének célja és eredménye azonban az, hogy az övéi is részesülhetnek ennek a diadalnak eredményéből, áldásából (Róm 8,37; 1Jn 2,13). Ennek érdekében Jézus híveinek kitartással kell futniok pályájukat (1Kor 9,24-27; Zsid 12,1-2); kitartóan kell vigyázniok és imádkozniok (Mt 26,41; Ef 6,18); így kapják meg a diadal jutalmaként az örök életet (Jel 2,10; 3,5 stb.).
Diadalmenet a római kort megelőzően is előfordult Izráelben is, mint pl. Jefte győzelmes hazatérésekor (Bír 11,34); továbbá más népeknél is: a filiszteusok diadalmenetet tartanak az Izráel felett aratott győzelmük alkalmával (1Sám 5,1-2).
A Római Birodalomban azután uralkodóknak és győztesen hazatérő hadvezéreknek rendszeresen, és előre kidolgozott szertartás szerint rendeztek diadalmenetet. A győztes ekkor vette fel az imperátor címet (mely később a császárok állandó címévé vált). Szokás szerint először az értékesebb zsákmányt vitték - mint pl. Titusz diadalmenetében a jeruzsálemi templom kincseit - és az értékesebb foglyokat hajtották, ezután jött a győztes, fehér lovak által húzott harci kocsin. A diadalmenetek szokásaihoz tartozott a menet végén a katonák megjutalmazása, a zsákmány elosztása, egyes esetekben a foglyok vagy azok rangosabbjainak legyilkolása.
Feltehetőleg erre utal a (Róm 7,6 és 7,23), amikor az embernek bűn általi fogvatartásáról beszél, ill. az ebből való szabadulásáról (Róm 8,21). A 2Kir 2,14-15 kifejezetten diadalmenetet említ, sőt azt is, hogy ez az egyik oldalnak dicsőséget és életet jelent, a másiknak pedig kárhozatot és halált. Krisztusnak a hatalmak felett aratott győzelme is nyilvános diadalmenetbe torkollik (Kol 2,15). Krisztus mennybemenetele is hasonlót jelent: »foglyokat« visz magával, mely itt ugyan nem egyszerűen legyőzötteket, hanem már követőit is jelenti (módosítva ezzel az idézett 68. zsoltár mondanivalóját).
HP
