Elefantine
Elefantine A Nílus szigete Felső-Egyiptomban, a mai Asszuánnal átellenben. Papiruszleletei által vált híressé (elefantinei papiruszok). Ezekből megtudjuk, hogy a szigeten egy zsidó kolónia élt, akiket még Kr. e. 525 előtt az egyiptomi fáraók telepítettek be mint zsoldosokat. Amikor Kambüszész 525-ben meghódította Egyiptomot, perzsa szolgálatba kerültek.
A papiruszleletek betekintést nyújtanak az itt élő zsidó közösség életébe: kereskedelmi és házassági szerződések, pénzkölcsönzési, örökösödési és rabszolgákkal kapcsolatos ügyletek dokumentumai maradtak ránk.
Legérdekesebbek azok a levelek, amelyek a vallási életükről szólnak. Megtudjuk, hogy tisztelték jahut (a Jahve istennévnek ez a formája az ÓSZ-i nevekben maradt ránk), de mellette asam-bét-él-t és anat-bét-él-t is. Megülték a kovásztalan kenyerek ünnepét és áldoztak birkát. Volt templomuk is. Birkaáldozatuk miatt a kosfejű Khnum-isten papjai alkalmas pillanatban lerombolták a templomukat, innen a levelezés.
Templomuk újjáépítése ügyében a jeruzsálemi főpaphoz fordulnak, ahonnan természetesen nem kapnak választ. Hiszen az ÓSZ-i törvény nem engedélyezett máshol templomot, csak Jeruzsálemben. Ezután a Neh-ból ismert Szanballat fiainak és Bagoasz jeruzsálemi perzsa helytartónak írtak. Bagoasz és Delaja, Szanballat egyik fia közbenjárnak a visszatérő Aszamesz egyiptomi perzsa helytartónál (akinek távollétét Khnum papjai kihasználták a templom lerombolására), ennek segítségével a templom újra fölépült.
Az elefantinei zsidók istentiszteletét a fáraók engedélyezték (leveleik szerint), a perzsa uralkodók természetesen megerősítették. A perzsa uralom végével (a Kr. e. 4. szd. eleje) a templomot újra lerombolják, a zsidó kolóniáról többet nem hallunk.
CP
