Emberi hagyományok
Emberi hagyományok Szóbelileg továbbhagyományozott törvényrendszer, amely az ÚSZ-i korban a hétköznapok és ünnepnapok életrendjét szabályozta a Tóra alapján. Egyéb elnevezések: »vének (= írástudók) hagyománya (Mk 7,3), »ősök hagyománya« (Mt 15,2).
A fogság utáni restauráció idején rendkívüli módon magnövekedett a törvény jelentősége. Az élet vallásos és jogi szabályozására egy nagyon aprólékos törvényrendszert fejlesztettek ki az írástudók. Ez a törvényrendszer értelmezi, magyarázza (midrás) és alkalmazza a hétköznapi életre (Misna, Halaka) a Tóra előírásait. E törvények mintegy »kerítést fonnak« a Tóra előírásai köré, hogy ezáltal is érvényt szerezzenek a törvény előírásának.
Az így kialakult törvényeket a rabbinusi farizeizmus a Tórával egyenrangúnak tartotta (a szadduceusok nem!). Ezzel a szemlélettel szállt szembe Jézus, megkülönböztetve az emberi hagyományokat az Istentől származó Tórától. Ezáltal Jézus alapvetően új tekintélyt követelt Isten akaratának (vö. Mt 5,20-48; Mk 7,6-19).
