Fáradtság
Fáradtság Olyan testi és lelki állapot, mely a fáradozás eredménye, következménye; melynek során az ember ellankad, erőtlenné válik. Nagyon sokszor a hiábavaló fáradozás következménye.
Ézsau így érkezik haza a vadászatról (1Móz 25,30). A pusztai vándorlás alatt Amálek népe büntetlenül gyilkolta a hátramaradt, fáradt népet (5Móz 25,17kk). Sisera mélyen aludt fáradtságában, amikor Jáél a sátorcövekkel átverte halántékát (Bír 4,21). Dávidot addig akarja megtámadni Ahitófel, amíg a király és serege fáradt (2Sám 17,2). Jézusról is feljegyzik, hogy útközben fáradtan ült le Jákób kútjánál (Jn 4,6).
Ugyanakkor azonban azt is hangsúlyozza a B, hogy Isten pedig nem fárad el a maga tevékenységében (Ézs 40,28). Az apostol is inti a gyülekezetet, hogy a jótéteményekben ne fáradjanak el (Gal 6,9). Sőt a keresztyén embernek az a hivatása, hogy erősítse az elfáradt többieket is (Zsid 12,12; vö. Ézs 35,3).
