Felség, felséges
Felség, felséges Leggyakrabban a h. celjón és a g. megalószüné szavak fordításaként találkozunk vele. A számtalan példa közül néhány: Ábrahám áldott a Felséges Isten előtt (1Móz 14,18); a Felségesnek szent hajlékai vannak (Zsolt 46,5); a Felséges Úr félelmetes (Zsolt 47,3); Izráel fiai lázongtak a Felséges ellen a pusztában (Zsolt 78,17). Mint jelzőt használták a jeruzsálemi templom nagyszerű voltának a leírására is: »felséges ez a templom« - olvassuk az 1Kir 9,8-ban. Jézusról a Zsid azt mondja, hogy »a mennyei Felség jobbjára ült« (Zsid 1,3; 8,1). Dániel úgy magyarázza Nebukadneccarnak az álmát: »A Felségesnek az ítélete ér utol téged, uram, király!« (Dán 4,21). Pogány istennőnek (ApCsel 19,27) és földi királynak (Eszt 1,4) csak a »dicsőségéről« beszél a B.
