Fenevad
Fenevad H. hajjáh, g. thérion.
1. A fogalom alapjelentése: vadon élő ragadozó állat. A B külön is megemlíti azokat a ragadozókat, melyek e gyűjtőfogalom alá tartoznak. Így szól a vadon, a puszta, a romok fenevadjai között az oroszlánról, farkasról és a párducról (Hós 5,14; Hab 1,8), a hiénáról és sakálról (Ézs 13,22). A B a Jordán sűrűjét (nádasát) a fenevadak rettegett tartózkodási helyeként tartja nyilván (Zsolt 68,31; Jer 12,5). A Mk 1,13-ban a puszta félelmetes jellegének érzékeltetésére szolgál. A fenevad az ember ellensége (1Móz 3,14k; 9,2.5; 37,20). Isten gyakran használja fel a ragadozó állatokat az ítéletvégrehajtás eszközeként (3Móz 26,22; 5Móz 32,24; Jer 12,8; 15,3; Ez 5,17; 14,21; Jel 6,8; 9,3-11). Nagy szégyennek, valamint az Istentől való elhagyattatás nyilvánvaló jelének számított, ha valakinek holttestét fenevadak falták fel (1Móz 40,19; 2Sám 21,10). Majd csak az üdvösség végső kibontakozása hozza el az ember és a fenevadak közötti paradicsomi békét (3Móz 26,6; Ézs 35,9; Ez 34,25; Hós 2,20; 1Kor 15,44kk; Jak 3,2-8).
2. Átvitt értelemben jelenti a durva, erőszakos, kegyetlenkedő embert (Zsolt 74,19). Sőt a Tit 1,12 a krétaiak karaktervonásaként említi: »A krétaiak mindig hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk népség«.
3. A Jel 6-19. fejezetek speciális fogalma, melynek gondolati háttere a Dán 7. és 11. fejezetek. A Fenevad itt a megszemélyesült gonoszságot, Isten ellenlábasát, ill. az Antikrisztust jelenti. A dühöngő, világpusztító Fenevadat végül Krisztus és megváltott szentei legyőzik (Jel 15,2; 19,19k).
DI
