Fogyatkozás
Fogyatkozás 1. Általános értelemben azt jelenti: híja van valaminek, hiányzik valamiből valami, nélkülözni, ínségben lenni (vö. 2Móz 16,18; 5Móz 28,48.57; Jób 30,3; Péld 28,22; Ézs 32,6; Dán 5,27; Ám 4,6; 1Kor 16,17; 2Kor 9,12; 11,9; Fil 2,30; Kol 1,24; Jak 2,15).
2. Az ÓSZ-i kultusz lényeges cselekménye az áldozat, ami a törvény előírása szerint hibátlan, minden fogyatkozástól mentes áldozati adományt kívánt (3Móz 22,17k; 5Móz 15,21). Ugyanez volt érvényes az áldozó papokra is. Áron utódai közül a testi fogyatékosok nem mutathattak be Istennek áldozatot (3Móz 21,17kk; 5Móz 23,2; vö. 1Tim 3,10; Tit 1,6k).
3. Lelki, ill. erkölcsi értelemben azt jelenti, ami a »tökéletességből hiányzik«, vagyis magát a bűnt. A fogyatkozás jelentkezhet egészen tudatosan (Gal 6,1), de nem tudatosan is (Zsolt 19,13). Jézusi szeretettel és lelkigondozói tapintattal szükség van a meglévő fogyatkozás föltárására (Lk 18,22).
Jézus Krisztus, mint hibátlan áldozati bárány, a Lélek által önmagát áldozta fel Istennek, hogy megőrizzen minden fogyatkozástól (Zsid 9,14), és feddhetetlenségében - azaz fogyatkozás nélkül - állítson Isten színe elé (Júd 24).
