Fürdő, fürdés
Fürdő, fürdés A test tisztántartásának legfontosabb módja. Naomi azt tanácsolja Ruthnak: »mosakodj meg, kend meg magad« (Ruth 3,3). Dávid fürdés közben látta meg Betsabét (2Sám 11,2). Ugyancsak Dávid a fia életéért tartott böjtje végén »megfürdött, megkente magát, ruhát váltott« (2Sám 12,20). A B kialakult szokásokat említ: az újszülött megfürdetését (Ez 16,4), a házba érkezéskor a lábmosást (1Móz 18,4; Lk 7,44), étkezés előtti kézmosást, ill. edények megtisztítását (Mk 7,3-4). Hozzátartozott a fürdés a megtisztulási szertartáshoz (3Móz 14,8). Jézus pedig azt tanácsolja a böjtölő embernek, hogy ne szomorkodva böjtöljön, hanem kenje meg a fejét és mossa meg az arcát (Mt 6,16). A papságnak is meg kellett mosdania a szertartások végzése előtt (2Móz 29,4; 3Móz 8,6). Gyógyvizekről és gyógyító célzatú fürdésről is olvashatunk a B-ban: a szíriai Naámán a Jordán vizében gyógyul meg (2Kir 5), a vakon született a Siloám forrás vizénél (Jn 9,7). A jeruzsálemi Betesda-fürdő pedig valóságos gyógyfürdő volt, melynek időnként megmozduló vize a tapasztalat szerint gyógyító hatású volt (Jn 5,4).
A Tit 3,5 szerint a KERESZTSÉG »újjászülő és megújító fürdő«. (Ld. még ÚJJÁSZÜLETÉS, TISZTULÁS)
