Gyarlóság
Gyarlóság 1. A bűnbeesett világ egyik jellemző tulajdonsága. A világ hiábavaló (Préd 1,1; Róm 8,20), gonoszságban van (1Jn 5,19), sóvárogva várja megváltását (Róm 8,18-20).
2. Ugyanez mondható el a bűnbeesés utáni emberről is, mert a gyarlóság jellemzője lett az ő életének is. Az ember földből való és a földhöz kötött (1Móz 2,7; Jn 3,31; 1Kor 15,47), töredékes az ismerete és a prófétálása (1Kor 13,9), az élete rövid és mulandó (Ézs 40,6). Az ember gondolkozása hűen tükrözi ezt az állapotot: természete megromlott (Jn 3,19), nem lakik benne jó (Róm 7,17), képtelen a megismert jót cselekedni (Róm 7,14-15), Isten Lelkének dolgait felfogni (1Kor 2,14). E gyarlóság következményeként történnek azután olyan dolgok, melyek a gyarlóság halmozását jelentik: mint pl. Korinthusban az egymás elleni pereskedés (1Kor 6,7).
3. Ugyanezzel a szóval jelöli (g. ptókhosz) a Gal 4,9 a világ elemeit, azt fejezve ki ezzel, hogy a világ elemei Krisztus keresztje mellett, azzal összemérve gyengének, erőtlennek, szegénynek bizonyulnak.
