Halhatatlanság
Halhatatlanság Számos vallás tanrendszerében megtalálható az a felfogás, amely szerint létezik a halál közbeiktatása nélküli folyamatos létezés, illetve hogy a halál csak a testet semmisíti meg, a lélek viszont megszakítás nélkül tovább él. Elsősorban a g. vallás és filozófia területén volt erőteljes az istenek, ill. az emberi lélek halhatatlanságával kapcsolatos nézet, amely különböző intenzitással egyes korszakokban hatással volt a keresztyén szemléletre is.
Maga a B vallja Isten örök létezését (5Móz 32,40; Zsolt 90,2; Dán 12,7; Róm 1,22; 1Tim 1,17). 1Tim 6,16 szerint övé egyedül a halhatatlanság.
Az emberrel kapcsolatban 1Móz 3,22 szerint Isten megakadályozta, hogy a bűnbeesett ember (vö. BŰNBEESÉS) ehessen az élet fájáról, és így halhatatlan legyen. Az ÓSZ általános felfogása szerint a halál utáni lét árnyék-lét (1Sám 28,3; Jób 7,9; 14,10kk; Zsolt 6,6; Ézs 38,18kk). Az ÚSZ tanítása szerint a földi ember létének át kell mennie a halálon, ill. elváltozáson, és azt követi a FELTÁMADÁS után az örök élet, vagyis a halhatatlanság életformája Krisztus által (1Kor 15,54; Róm 2,7). (Vö. ÖRÖK ÉLET)
